A közgazdasági elméletek alakulása

Egyetemistaként felkészülten akarsz belevágni a Neumann Next játék következő fordulójába is? Ha igen, olvasd el az alábbi cikket, és légy része te is a gazdaságról való gondolkodásnak!

Ahogy minden tudományágnak, úgy a közgazdasági gondolkodásnak is saját története van. Sőt, talán a legelső tudományok közé tartozik, hiszen a megélhetés, a túlélés érdekében már az emberiség hajnalán is gazdálkodni kellett a szűkös erőforrásokkal.

Kísérletek az érték kifejezésére

A közgazdaságtan nagy gondolkodói számára igazi kihívás lehetett a csere és a pénz mibenlétének meghatározása. Fel kellett tenni maguknak a kérdést: mi teszi összemérhetővé a különböző fajtájú, formájú, anyagú, nagyságú stb. termékeket, azaz mi határozza meg az értéküket és végső soron a pénzben mért árukat?

Egyesek a termék előállításhoz szükséges munkamennyiségben látták az érték lényegét. Erre vonatkozóan a klasszikus angol közgazdaságtan jeles képviselői, Adam Smith és Davis Ricardo fejtették ki az elméletüket részletesen a XVIII. század második és a XIX. század első felében. Az ő munkaérték elméletükre épült a Marx által kidolgozott értéktöbblet-elmélet, amelynek aztán több évtizeden keresztül szerepe volt a létező szocializmus országainak gazdaságpolitikájában.

Mások szerint az áruk értékét a hasznosságuk határozza meg, de mivel nem egyformán viszonyulunk a dolgokhoz, így az érték értelmezése is szubjektív. Ennek az iskolának kiemelkedő gondolkodói voltak a XIX. század második felében Carl Menger, William Stanley Jevons és Léon Walras, tehát a neoklasszikus közgazdasági irányzat képviselői.

A gazdaság ciklikussága

A XX. századtól a közgazdasági gondolkodás fókuszába a gazdaság ciklikussága került. Az egymást követő, különféle időtartamú fellendülések és hanyatlások, azaz a gazdasági ciklusok feltárásában fontos szerep jutott Joseph Schumpeternek (1883-1950) és Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjevnek (1892-1938). A közgazdászok – karöltve a politikusokkal – azon dolgoztak, hogy a hullámzást kisimítsák, a növekedést folyamatossá és lineárissá tegyék.

Új módszertanok a közgazdaságban

A matematikai közgazdaságtan megalapítója az angol William Petty (1623-1687). Két évszázadnyi szünetet követően pedig az amerikai Irving Fisher (1867-1947) helyezte új alapokra a pénzelméletet a matematika segítségével. Alfred Marshall (1842-1924) angol közgazdász a kereslet-kínálat egyensúly problémakörét modellezte grafikus eszközökkel, míg a szovjet-amerikai Wassily Leontief (1905-1999) az ágazati kapcsolatok mérlegét alkotta meg a mátrixelmélet alkalmazásával. A matematikai közgazdaságtan sokat köszönhetett két magyar kutatónak is. Harsányi János (1920-2000) és Neumann János (1903-1957) az amerikai matematikus John Forbes Nash-sel (1928-2015) karöltve a játékelméletet adták a közgazdaságtan művelőinek kezébe.

Gazdaságpolitikai szemléletváltozások a XX-XXI. században

Az állam „éjjeliőr” szerepe az 1929/33-as világgazdasági válsággal szűnt meg. A közgazdaságtan túllép a piac mindenhatóságát hirdető Say-dogmán, és John Maynard Keynes (1883-1946) nyomán az állami költségvetéssel próbálja a gazdaságpolitikát stimulálni, a piaci folyamatokat egyensúlyban tartani. Ez egészen az 1973-as olajárrobbanásig járható útnak tűnik. Azonban ekkor a vágtató infláció a központi költségvetéstől a jegybank felé tolja a gazdaságpolitika fókuszát, és a költségvetési politikától az amerikai Milton Friedman (1912-2006) nevével fémjelzett monetáris politika veszi át a stafétabotot.

Az állam közreműködésében újabb fordulatot a 2008-as válság hozott, és bár most is kemény viták folynak, a gyakorlatban egyre inkább együttműködnek Keynes és Friedmann követői.