Gazdasági egyensúly és válságok

Cikkünk nemcsak abban segít, hogy jobban megértsd a gazdaság működését. Ha figyelmesen átolvasod, a Neumann Next-re való felkészülésben is hasznát veheted.

Bár úgy tűnhet, hogy a válságok váratlanul, a semmiből jönnek...

Egyszer fent, egyszer lent: a gazdaság olyan, mint egy libikóka. A történelem során a tőkés piacgazdaságban a fellendülés és a hanyatlás ciklusokban váltják egymást.

Mi is jellemző egyik és másik időszakra?

A gazdasági fellendülések, vagy más néven konjunktúra idején természetes, hogy a vállalatok bővíteni kívánják kapacitásaikat, ehhez pedig gyakran folyamodnak egy széleskörben elérhető forráshoz, a banki hitelhez. A fejlesztések eredményeképp ideális esetben mind a tulajdonosok, mind a munkavállalók jól járnak. Előbbiek azért, mert a növekvő nyereségből fakadóan több osztalékot kapnak, utóbbiak pedig a növekvő béreiken keresztül profitálhatnak a kedvező folyamatokból. Talán nem meglepő, hogy az ilyen időszakok kedveznek leginkább a megtakarítások növelésének, a tartalékképzésnek is.

A konjunktúrát persze jellemzően visszaesés követi, mely nem ritkán épp annak talaján indul meg, hogy - bízva a tartós gazdasági növekedésben - túlvállalják magukat a kevésbé hitelképes gazdasági szereplők is, tehát több hitelt vesznek fel, mint amennyi visszafizetésére meglenne a megfelelő fedezetük.

A gazdasági recessziók, válságok több módon jelentkezhetnek, még ha számos hasonlóság is felfedezhető köztük. Elképzelhető, hogy az árak csökkenni fognak, azaz defláció alakul ki. Egy másik lehetőség az árszínvonal túl gyors növekedése, tehát az ideálisnál magasabb inflációs környezet kialakulása. Amennyiben az inflációhoz a gazdasági növekedés leállása is társul, rendkívül kedvezőtlen jelenség, a stagfláció alakul ki.

Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban?

Az 1929/33-as gazdagsági világválság túltermelését defláció követte, tehát az árak tartós csökkenése volt jellemző mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban. Mivel a mezőgazdasági termékek ára még az iparcikkekénél is erőteljesebben esett, kinyílt az úgynevezett agrárolló. A kialakuló krízisre számos válasz érkezett, ezek közül a leghíresebb talán a Keynes nevéhez fűződő adóbevételekkel és állami kiadásokkal operáló költségvetési politika. Nem csoda, hogy ezen események nyomán az állam kiemelkedően fontos szereplővé vált a piacgazdaságban, hisz a válságkezelés nem valósulhat meg állami beavatkozás nélkül.

Az előzőhöz képest máshogyan alakult az 1973-as, a 2008-as, illetve a Covid-járvány következményeként keletkezett válság, hisz ezeket infláció kísérte. A visszaesések bár több szektorba is begyűrűznek, előfordul, hogy bizonyos ágazatokat különösen érzékenyen érintenek. Jó példa erre az említett COVID válság, melynek a légi közlekedés az egyik nagy vesztese.

(Forrás: https://cepr.org/voxeu/columns/lasting-impact-covid-crisis-economic-potential )

A Covid 19 járvány több ágazatot is megbénított és globális recessziót eredményezett

A válságkezelés mikéntje változik az idők során. Az 1970-es évektől nagy jelentőséget nyert a Milton Friedman által kidolgozott pénzmennyiséget szabályozó monetáris politika. A jegybankok nagyobb szerepet kaptak, és a hitel iránti kereslet visszafogására a kamatláb szükség szerinti változtatásával igyekeztek célt érni. Ez jellemzően azt jelenti, hogy akár több százalékkal is emelik a kamatlábat. Persze, ez kétélű fegyverré is válhat, hisz az emelkedő kamatlábak visszafogják a vállalatok termelését.